A Magyar Képzőművészeti Egyetem elsőéves festőszakos hallgatója vagyok. Festészeti utamat már az általános iskolában megkezdtem festészetórák keretében, majd a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum diákjaként folytattam. A festészet tehát már kisgyermek korom óta meghatározó része az életemnek.
Az évek során a festészeti hozzáállásom sokat alakult, fejlődött, festészeti nyelvem formálódott, változott. Számomra a festés, mint egyfajta, a felismerést, a kimondhatatlan láttatását eredményező folyamat. A festészetem szorosan összekapcsolódik az ikertestvérem festészetével, aki hozzám hasonló attitűddel fejezi ki magát.
Mindig is a figurális festészet vonzott. Az emberi alak, a táj, a tér izgalmas formái vegyülnek expresszív foltokkal vizuális tereimben. A gimnázium végén, ötödéven kezdett kibontakozni az a festészeti nyelv, amely leginkább azonos velem, az az ars poetica, amit magam írok. A lét misztikus mibenléte, megfoghatatlan törvényszerűségei, csendes drasztikussága foglalkoztat, egy olyan közeg, ami a szemlélődés eredményeként, önreflexív módon szembesül önmagával.
Legtöbbször a testvéremet és saját magamat jelenítem meg képeimen, mint szereplőket, alanyokat, transzparens, illékony módon vagy határozottabb megfogalmazással. Az átfedésesség fragmentáló szürrealitása egyre inkább teret nyer képeimen. A mozgalmasság, a paradoxonok világa vonz, a filmek atmoszférája, sejtelmessége foglalkoztat.
