Művészetemben mindig fontos szerepet kap az ember kapcsolata önmagával, másokkal és az őt körülvevő világgal, valamint azok a társadalmi jelenségek, melyek más-más arcot öltve újból és újból megjelentek az emberiség története során. Témáim elsősorban pszichológiai és filozófiai kérdéseket járnak körül. De érdekel a képzőművészet más művészeti ágakkal való keverése is, gondolok itt elsősorban a zenére, mely számomra a tökéletes absztrakciót jelenti. Legfőbb inspirációs forrásom a reneszánsz kor kultúrája, mely formai és tartalmi szempontból egyaránt hat rám: szeretem benne, hogy ezen érának szülöttei végtelen kíváncsisággal és csodálattal fordultak a világ felé és törekedtek a különböző korok és kultúrák igazságainak összegyűjtésére és összeegyeztetésére egyetlen időtlen Egészben, mely egészhez akár az ellentmondások is hozzátartoztak. Saját alkotói munkámban én is hasonlóra törekszem. A múlthoz egyfajta téren és időn túli szellemi síkon próbálok kapcsolódni. A történelmet egységes, ám folyton változó folyamnak látom, mely magában hordozza  a folyamatos megújulást, de az örökkévalót is, és amelybe mi is beletartozunk és így bárhonnan meríthetünk belőle. Kutatásaim során felfedeztem, hogy a letűnt korok kérdései, problémái és napjaink jelenségei közt gyakran vonható párhuzam, és a szemléletmód, amivel eleink közeledtek ezekhez, új, a ma megszokottól eltérő nézőpontot kínálnak számunkra. Munkáimon szeretem szembeállítani e különböző szemléletmódokat, gyakran keverem a régi korok ikonográfiáját kortárs és személyes szimbólumokkal, sokszor allegorikus formát alkalmazva, melynek rébuszai szabadon „félreérthetők”, személyes jelentéssel felruházhatók.