A Képző- és Iparművészeti szakgimnázium és Kollégium elvégzése után, most a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakos hallgatója vagyok.
Szerintem egy portré, több mint egy kép. Legalábbis én arra törekszem, hogy ha valakit megfestek, az esszenciáját ragadjam meg, a karakterét, a hangulatát, a jellemét. Ennek eléréséhez a színekkel érzelmeket próbálok kiváltani.
Úgy alakult, hogy mostanában a barátaim portréit festettem, ami különösen érdekesnek bizonyult. Nosztalgikus, ugyanakkor az ismeretség ellenére, mindig volt valami új, amit felfedeztem az adott arcon.
A külsőn tükröződik a belső. Az orr kanyarulatától az arcélig, a szemekig, mind mozaikszerűen áll össze és ad ki egy karaktert, egy személyt, egy képet. A szemek kifejezetten fontosak nekem, azok teszik teljessé a festményt, keltik életre a portrét.
Azt az időt ejtik foglyul, amit a modellekkel töltöttem. Egy belső térbe zárt világ kapui. A célom az, hogy munkáimmal érzelmileg hassak a befogadóra, egy kötelék keletkezzen a festmény és a néző között. Fel lehessen fedezni benne akár olyan érzéseket, amelyek nem szavakba önthetők, kimondatlanul vannak jelen, ugyanakkor mélyek és őszinték.
