Süge Réka vagyok, elsőéves festőművész hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Szerbiában élek egy kisebb településen, aminek a szellemét igyekszem bemutatni munkáimban. Kedvelem az irónia használatát, a divatfotók ügyetlen utánzását több-kevesebb sikerrel. Minél több a pucc, textúra és a rumli, annál élvezetesebb számomra a festési folyamat.
Inspirál a naiv gyermeki igyekezet, mint amikor kiskorunkban próbálgattuk fel anyukánk poros magassarkúit és báli ruháit. Elképzeltük, hogy már igazi nők, szépek vagyunk végre. Hiába semmi sem illett össze a szettünkben és a szoknyánk már rég megette a moly. Sokan szerintem ma is úgy érezzük magunk, hogy kislányok vagyunk még, akik csak szeretnének csinosak lenni és nem értjük, hogy hol van a probléma, miért nem működik.
Apukám többször is megfestettem, úgy érzem ugyanolyanok vagyunk. Látom őt a mozdulataimban, mosolyomban és hallom szavaimban. Képeimen a kettőnk világát próbáltam ötvözni. Rózsaszín rikítós tornacipőben és színváltós köpenyben nyírják a
haját kopaszra, vibráló tollak között bújkál és cigarettát szív a Starboy felirat mögött.
Ugyanígy én pedig az oszcilloszkóp mellett nézem magam az ő óriási televíziós tükrében, elektronikai hulladékon pózolok a ballagós ruhámban. Szórakoztat az ilyen képtelen szituációk vizualizálása. Gyerekjátékok festése szintén elvarázsol, újra 8 éves vagyok és a legjobb barátnőmmel mindenünk belevetjük a kis állatfigurák megfigyelésébe és azoknak realisztikus ábrázolásába.
