Női látásmódok
Négy fiatal festőművészt mutatunk be az alkotásain keresztül.
Mi a közös a munkáságában?
A legfontosabb, hogy nem elszigetelt, elitista dolog számukra a művészet, a
mindennapi életük, közlésformájuk.
A testiség megélése, az emberi test, gesztusok, érzések ábrázolása, a test és lélek egysége, vagy épp disszonanciája, egymásra hatása mindannyiuknál központi elem.
A test aktív résztvevője a megismerésnek, az átélésnek, a tudatosodásnak. A testtel átélt szubjektív élmény az origo. A művészet nem csak esztétikai élvezet,
hanem eszköz az önkifejezésre, sőt önfejlesztésre. Az érzéki tapasztalat pozitív erőforrásként működik.
A Shusterman-féle szomaeszététika 4 különböző megközelítését láthatjuk.
Fébert Zsófi egyik fő inspirációs forrása a reneszánsz kor kultúrája. Nem csak formai, de tartalmi és emberi attitűd szempontból is közel áll hozzá. Gyakran keveri régi korok ikonográfiáját kortárs és személyes szimbólumokkal, sokszor
allegorikus formát alkalmazva, melyek szabad asszociációra késztetnek.
allegorikus formát alkalmazva, melyek szabad asszociációra késztetnek.
Művészetében fontos szerepet kap az egyén kapcsolata önmagával és a
környezetével, valamint a történelem során rendre ismétlődő társadalmi
jelenségek. Témái első sorban a filozófia és a pszichológia kérdéseit járják
körül.
Polner Eszter festékeit saját magának készíti. A pigmentek megtörése, a festék összeállítása, keverésének fizikai munkája egy külön szertartás számára: a festékkeverés mint felkészülő rituálé működik, az anyaggal való intim kapcsolat megélése, a színekkel való találkozás és felfedezés eszköze.
Szakdolgozatában ezt írja: „A sebet, a félelmet, a fájdalmat megmutatni a legbátrabb és legfontosabb cselekedet, amelyre az emberi lény képes lehet. Ugyanis a holttest ravatalozása, megmutatása, a szembesítés nélkül nem
jöhet létre a gyász sem. A cél itt nem a jog és az értelem, hanem a méltóság visszaállítása. (…) A festészet egyszerre a kiút megtalálásának, az emberi test és azzal együtt az emberi sors festéken keresztüli transzmutációjának eszköze.”
jöhet létre a gyász sem. A cél itt nem a jog és az értelem, hanem a méltóság visszaállítása. (…) A festészet egyszerre a kiút megtalálásának, az emberi test és azzal együtt az emberi sors festéken keresztüli transzmutációjának eszköze.”
Nyári Borbála természetes közege a művészet, édesapja szobrászművész, a képzőművészet egész életében jelen volt. Művészeti gyakorlatának egyik alapvető eleme, hogy személyes témákkal dolgozik, egyfajta önelemzésként is értelmezhetőek a festményei. Ösztönös igénye szépet létrehozni.
Nem tudatos koncepciók mentén alkot, képei mégis mások számára is mondanivalóval bírnak. Az otthon, a család, a legmeghatározóbb értékek a témái. Nem a képeken látható emberek kulcsfontosságúak, hanem mozdulataik, gesztusaik, az alkalmazott színek, melyek univerzálisak. Alkotásait nézve először az esztétikai élvezet visz, ezt követi az átélés, az érzelmek felkeltése, mely minden nézőben egyedi.
Kármán Virág szintén végzős hallgatója a MKE-nek. Önkiíró festészet és az
intuíciókra hagyatkozás jellemzi. Az emberi kapcsolatok összetett viszonyát, test és lélek dinamikáját , disszonanciáját, a lelki kiszolgáltatottság természetét jeleníti meg. Az emberi testet szimbolikusan kezeli, a kifejezés
érdekében csonkítja, torzítja, bizonyos részeit a háttérrel egybeolvasztja, másokat a végletekig fokoz.
intuíciókra hagyatkozás jellemzi. Az emberi kapcsolatok összetett viszonyát, test és lélek dinamikáját , disszonanciáját, a lelki kiszolgáltatottság természetét jeleníti meg. Az emberi testet szimbolikusan kezeli, a kifejezés
érdekében csonkítja, torzítja, bizonyos részeit a háttérrel egybeolvasztja, másokat a végletekig fokoz.
A vonzás és taszítás, belső érzelmi feszültség jellemzik alkotásait, az ellentétek, mely egyúttal ki is egészíti egymást és egy örök körforgásba rendeződnek. A képalkotás dinamikáját is e két véglet hullámzása irányítja, mely kapcsolatteremtésünk lényegi eleme és mozgásban tartja az életünket, mely enélkül halálosan unalmas állóvíz lenne.
