és nincsenek angyalok – megnyitó
Úgy érzem néha…
Úgy érzem néha hogy jó vagyok
szelíd és engedelmes, enyhetadó
bizalmas, igaz és jó, mint az angyalok
majd angyal vagyok; vagy szeretnek
az angyalok. És nincsenek angyalok.
/Kondor Béla/
Angyalok, próféták, bohócok, álombéli képek, látomások, lidércnyomások. Útjukat, hitüket, céljukat kereső és a megoldást sejttető figurák. Lakó Dorka és Szécsi Ödön képeit átjárja az útmutatásra váró, elveszett alakok kétségbeesése, és a megoldás reményét ígérő entitások délibábja. Vágy egy olyan világra, ahol elválik a jó a rossztól, bizonyosság a bizonytalanságtól, és válaszra lelhetünk legfájdalmasabb kérdéseinkre. Ennek a problémának a megtestesülése mindkettejük számára az angyal, ami magában hordozza mind a kérdést és a megoldást egyaránt.
A kiállítás egy másik fontos mozgatórugója a két művész kapcsolata, a kölcsönhatások feltérképezése, felvállalása. A felszíni hasonlóságokon és párhuzamokon túl központba kerül a téma különböző szűrőkön át, eltérő szemszögből való feltárása, az egymást kiegészítő férfi-női nézőpontok.
